Talán a legegyszerűbb csoportosítás, ha funkció szerint vesszük sorra, milyen célokra gyártnak kábeleket.
- Kisfeszültségű kábelek (vonalszintű, maximum 1-2V): ezeket köznyelven interconnect, vagy még pontatlanabbul RCA kábeleknek szokták hívni. Egyszeű rézkábelekről van szó, amiken minimális áram folyik csak - és gyakran RCA csatlakozó van a végükön.
- Hálózati kábelek: 230V-os tápellátásra szolgálnak
- Digitális kábelek: nem analóg jelet, hanem digitálisat továbbítanak (köznyelven: nem a jelerősség számít, hanem a jel (1) és a jel hiánya (0) által alkotott sorrend) - gyakran használják például a fényt közvetítőnek (ezek az optikai kábelek)
- Hangszórókábelek: nagyobb feszültséget és nagyobb áramot visznek át, ezáltal sokkal komolyabb rendszereket képesek meghajtani. Ez a legdrágább kategória a többi közül, illetve jelen bejegyzés szempontjából a legfontosabb is, így ezzel foglalkozuk a továbbiakban.
Míg a készülékeket egymásra pakolva elég összesen egy méter kábel a csatlakozáshoz, a hangszórók esetén legalább 2x3m hangszórókábelre van szükség, elhelyezéstől függően.
A legelterjedtebb hangszórókábel-alapanyag a réz. Profi gyártóknál találkozhatunk az öt-kilences, hét-kilences megjelölésekkel. Ez a szám a réz tisztaságának mértékét jelöli (pl 99,999%) - látható tehát hogy hihetetlen kis mennyiségben van szennyeződés ezekben a kábelekben. Fontos a réz krisályszerkezete is, ez befolyásolja az elektronok mozgását, vagyis a kábel vezetőképességét, közvetve pedig a hangminőséget. Felsőkategóriás termékeknél gyakran alkalmaznak ezüst, arany ötvözetet is - nem csak a kábelben, hanem a forrasztóónban is! -, ezzel tovább finomítva a végeredményt.
Maga a kábelben futó érpár lehet sodrott (többszálú), vagy merev is (egy, nagy keresztmetszetű vezető). Ezek tulajdonságait pontosan, matematikai modellekkel tudják kiszámolni. Bővebben erről a folyamatról nemrég írtunk: Mi kerül egy méter hangszórókábelen 10 millióba?
A vezető körül folyó áram okozta torzítás csökkentésére árnyékolni szokták a kábelt. Erre a célra bármilyen vezető, de gyakori még a karbon árnyékoló használata is. Kis kitekintés: nagy frekvenciánál (antennáknál, adóvevőknél, tehát rádiófrekvenciás közvetítéseknél) nem a réz vezetékben megy a jel, hanem körülötte. Ezesetben vajmi keveset számít a mag, árnyékolás anyaga.
Személyesen láttuk például, ahogy az öreg van den Hul a róla elnevezett kábelt mutogatta széles közönség előtt egy kiállításon. A demonstráció fő attrakciója az volt, amikor egy öngyújtóval próbálta meg lángra lobbantani a kábelét - ami viszont a karbon árnyékolás miatt gond nélkül tűrte a kínzást. Látványos bemutatás, azonban feltehetjük a kérdést: valóban számít, hogy éghető-e egy hangszórókábel?
A gyártás utolsó lépése a szigetelés - ezzel találkozunk legtöbbet, így ha nem a falban mennek a kábelek, számít az esztétika is. Anyagát tekintve a kőolaj összes származékát felhasználják, nincs komoly jelentősége - emiatt néhány esetben el is hagyják.
